Bocsánatot kér a stresszért! Szégyenkezik, hogy stresszel! Tudja, hogy nem illik. Nem azért, mert a gyengeség jele, hanem mert árt az egészségnek, és ő - stressz!!! - nem tett még eleget a szervezete védelmében. Neki az élet volt az első, és csak most eszmél, és nagyon bánja. Leélte, ahelyett, hogy a stressztől szorongott volna. A csoportban nagyon szeretik egyébként a frissen eszmélőket, ők a legfogékonyabbak a tanításra. A vezeklő lélek keresi a pszichoszomatika bugyraiban legmohóbban az ősbűnt, amit valaha, felhőtlen jókedvében, maga ellen könnyelműen elkövetett. És most baj van, az éjjel megjelent neki az Autoimmun Agresszió Angyala, és kitárta előtte az Ételallergiák Birodalmának kapuját. Isten nem ver bottal, fehérjékkel jött el értünk. Minden felmenőm és leszármazóm nevében egy emberként, felelősséget vállalva az elöregedő Európáért és a kontinensen dúló háborúkért, az elavult egészségügyi ellátórendszerért, a romokba dőlt oktatásért és a kollektív spirituális hanyatlásért: bocsánatot kérek minden eddig átélt stresszért!

Kitört a 20 fok, és a németek már klaffognak a papucsaikban, naptej szaguk van, éretlen dinnyét esznek, koktéloznak, úgy csinálnak, mintha augusztus 7-e lenne.

Hogy a világ a különleges, vagy én, nem tudom, de mindent fantasztikusnak tartok. Vagy csak még keveset láttam. De a legunalmasabb dolog is érdekes, pl. hogy hogy engedheti az Isten, hogy legyen unalom. Mindig lesz min elmélázni.