Friderikusz Sándornak halálfélelme van, már harmadszorra hívta meg a nemzetbiztonsági szakértőt, ül vele szemben tágra nyílt szemekkel, és a háborúról hallgatja, nemcsak az ukránról, hanem ami előttünk áll, és értetlen az emberiség pusztulásával szemben, nem akar a szakértőnek hinni, de senkinek sem hisz jobban, mint ennek a fegyelmezett embernek. Még egy szebb, jobb, civilizáltabb világot képzelt el, ami a szeme előtt porlad most szét, és aminek pusztulása ellen már a független média, a polgári jóakarat és pedagógia sem képes fellépni. A kírzis itt van, megérkezett. "Mi lesz velünk?" - kérdezi Friderikusz. "Maga nagyon okos ember, tájékozott, felkészült, szakmailag kifogástalan, és az értékrendje is a helyén van. Nem tudna minket megmenteni?" Szívesen meghívja negyszedszer is, ha ezen múlik.