Du wackelst!
A Germany's next topmodel rettegett mondata, amit a kiesés előtt álló lányokra váró halálos ítéletként Heidi Klum szokott a kiszavazás előtti pillanatokban kajánul kimondani. Mintha csak nekem mondaná. Széteső, reszketeg dolog a személyiség magja, bárcsak annyi lenne a tét, hogy én leszek-e Németország következő topmodellje!
Az átkeretezést komolyan vettem, fogtam, és átkereteztem egy képet. Leírni is félelmetes, a szívem is beleremeg.
Hat a gyógyszer. Ennek viszont megvan az a hátulütője is, hogy délután 4-5 felé tudom csak kifésülni az összeakadt szemeimet, és egészen addig csak mímelem, hogy ébren vagyok, hallom, látom, odamegyek.
Hat a gyógyszer. Ezt azért gondolom, mert másokon azonnal megneszelem a kétségbeesés jeleit, ők viszont nem látják rajtam. A hangos, jól artikulált, gyors beszédről azt gondolják, hogy jól artikulált ember is vagyok, tartós gondolatokkal.
Lakik bennem egy balek, egy altruista, egy zsidó, egy kersztény, egy kis Buddha, egy vadkapitalista, egy fair európai és egy balkáni sáfár. Vajon melyik és mekkora sikerrel fogja eladni a lakást?
Viszont miért hangzik el szabályos időközönként a hangosbemondóból, hogy az ellenőr közfeladatot ellátó személy, akivel szemben a fizikai erőszak minden formája büntetést von maga után? Vajon ki az a fizikai erőszakot alkalmazó utas, aki
- akcióját megtervezi
- fülel
- fittyet hányva a pályaudvari akusztikának és a korunk népbetegségének számító ádéhádénak, végighallgat egy teljes mondatot
- és értelmezi azt
- később, éles helyzetben felismeri és beazonosítja, hogy "ez most az", és adaptálja az új ismereteit,
és amikor izmai a fizikai erőszak küszöbén nekifeszülnek, hogy a közfeladatot ellátó személlyel szemben támadásba lendüljenek, felidézi a hangosbemondóban hallottakat, elernyeszti a végtagjait, hátra lép egyet, és jó belátásra tér: ma nem ver ellenőrt, probémája lehet belőle. Ha nem is erkölcsi, de jogi.