És igen. Ma először jobbra húztam valakit

EGY FANTASZTIKUS KUTYA MIATT.

Találkozni akarok a kutyával és semmi sem drága, hogy elérjem a célom.

Először a gyorsétteremben kellett a hüvelytornáról hallagatnom férfi asztalszomszédaimat. Ma pedig a három fiatal és életerős utcaseprő hüledezett a gátmetszés fölött. Egymásnak dobálták az információt rikító narancssárga mezben, lapáttal a kézben, lelkesen az újonnan szerzett ismeretektől.

Valahol most egy Mónika gondolt rám a világban.

És bejelölt ismerősnek, pedig Isten a tanúm rá, nem ismerek Mónikát.

Osztályvetítésen vagyunk, a kreatívabbja sokféle anyagból rak össze komplex dolgokat, hogy az textil, vagy film, mindegy, a fantázia átüt a vásznon. Erre észreveszem, hogy az anyag, amiből a születésnapi pörgős szoknyám készült, megtalálható az Akar Petin is és M-en is, hopp, egy nemzeti vándormotívum, mindegy, hogy fiú lány, ország, város, növényállat, és melyik generáció, az anyag mindig anyag marad és az örökség örökség.

A népszerű pszichológus azt javasolja, ne legyen feltűnő a homlokzatunk.

Apámnak mindig lógott egy cigi a szájában és mindig felhős volt a homlokzata.

Ez most szamuráj vagy óvodás?

(Művelt idős hölgyek méregetnek az utcán.)

"Nekem a fenntarthatóság nagyon fontos, mindig mindenem fenntartható, tudatos vagyok és jó. Ha mégis fast fashion üzletbe megyek, előtte mindig keresztet vetek."