Hány lelket mentett már meg a növényismeret!

Sok az ugyanolyan dolog a világban és a hasonlító ember, de amikor a legbelsőbb köreinkből találunk az utcán ismétlést, az mindent megrázóan esendővé tesz. Azon túl, hogy rácsodálkozunk az egyezésre, először csodának véljük és mágikus egybeesésnek (vagy csak szárazan megállapítjuk, hogy "hasonlít"), csak azt kell tudomásul vennünk, hogy egyediek vagyunk, magunknak fontosak és megismételhetők.

Együtt izzadunk, együtt nevetünk.

Ez az a fajta zene, ami vonzza azokat, akik félnek ettől a zenétől, és szorongást kelt bennük. Így aztán azon tanakodnak az este előtt, mit és mennyit vegyenek be, hogy a rettegésüket csillapítsák és képesek legyenek átadni magukat a gyönyörűségnek.

Különös, hogy amióta ezt a fülbevalót hordom, úgy nézek ki, mint egy meleg fiú. Végül is beteljesedett a jóslat a reneszánsz buzeráns kisfiúról. Ecce, homo.