Jó leszek
De sosem elég jó.
Két éve törekszem rá - és már külön naplót is akartam szentelni az oda vezető útnak -, hogy ki tudjam pipálni a napot, amikor nem oktat ki senki. A nap nehezen, de mindig felkel, úgy kezdődik, mintha ez a huszonnégy óra még lehetne bűntelen. Minden hivatalnyitás egy újabb esély. Aztán ártatlanul elmegyek zöldségeshez, vagy belépek valahol egy ajtón, kérdezek egyet, és német női hangok azonnal szorongó törpévé változtatnak. Itt ülök elátkozva a Kottbusser Tor tövében, és várom a feloldozást. Jaj, nem, nem várom! Rosszat mondtam! Rossz vagyok! Korrigáljatok!
Szólj hozzá!