- Fantasztikus, hogy itt vagy és nekünk akarsz dolgozni! Csodálatos dolgokat csináltál. De hol rejtőztél eddig? És hogyhogy szóba állsz velünk? Miért pont mi érdemeltünk meg? Te tényleg ilyen nagyszerű vagy?

- Nem. És kíváncsi vagyok, mikor fogtok rájönni.

Azt hittem, pár évig még beszélgethetünk róla gondtalanul, de nem kell elkezdeni. Hogy elég mímelni, illetve hosszan és alaposan, tulajdonképpen tökéletesen felkészülni rá. Az életre mármint, de most már csak a halálra áll az egész. 

- Törölközőt kéne mosnom, de nem értek hozzá. Mit vegyek?! - kérdezte izgatottan a Férfi, miután becsörtetett a drogériába és megtorpant a közepén. Mellkasa zihált, tombolt benne a tettvágy. Lehengerelte a választék: mennyi tisztasági termék! Álmában sem gondolta volna, hogy ennyi polc lehet egy drogériában. Elfogódottságát derűs érdeklődéssel próbálta leplezni, de remegett a keze. Hogy ne kelljen csendben szégyenkeznie, azt választotta, hogy inkább feltűnő lesz. Ugrásra készen várta az eladó segítségét, szemeivel szélsebesen pásztázta a polcokat: vajon melyik termékre lesz ráírva, hogy törölközőmösó? Vagy törölközőmosó férfiaknak? És ő veszi észre előbb, vagy az eladó nyer? Felmerült egy pillanatra, hogy mégis lehet ő a gyorsabb. Nem a tapasztalat, a lendület miatt.

Ha más nem, az üzletválasztás magabiztosan sikerült: a Férfi a mai napon, reszketve bár, de fél lábbal átlépett az Önellátó Felnőtt Emberek Birodalmába.