Szombaton virológushoz mentünk vacsorára. Nekem a komforthoz nem kell több, mint hogy megtudjam, hogy valaki a Robert Koch Institut, a csíramentesség európai fellegvárának munkatársa, negyed óra múlva már be akartam költözni. Amikor pedig már mindenki jól lakott, végre a vírusokra terelődött a szó, én pedig Kálmán Olgaként szorítottam sarokba a szakértőt, nem engedve a kitérő válaszoknak, addig darálva a kérdéseimt, amíg kielégítő választ nem kapok, hogy de mi van akkor, ha és az hogy néz ki, amikor, és a virológus szolgálatkészen válaszolt és végül nem is ő bontott asztalt. Egy este édes nyugalom és biztonságérzet - hosszú idő után újra mosolyogtam.

Bár egy virológus otthonában is vannak rendszerhibák. Én például soha nem tenném a csöpögő mosogatórongyot a csap tetejére száradni, hogy aztán a mocskos vízcseppek kézmosáskor a kezünkre, vagy ha kieresztjük a csapot, a poharunkba cseppenjenek. Tehát a virológus is ember! Van gondos és hányaveti virológus, meg virológus, aki józanul tart a fertőzésektől és van vakmerő virológus! Ahogy papból is van minden, az is mindig meglep.