Volt egy kis problémám a betűsorrenddel szeptemberben, de már majdnem kiálabltam. Mindenképpen szövgeírói muknát keserek.

Ül egy üzletember a levendulamezőn.

Hogyan képzeli el bárki a polgári engedetlenséget / sztrájkot /  világméretű figyelemfelhívást / forradalmat, amíg van olyan lehetőség a közösségi oldalon, hogy interested?

Ez is a világméretű pluralizációnak köszönhető: még majd eldöntöm, lehet, hogy ma egy másik világot lesz kedvem megváltani.

Az írástudók nem mindig érnek rá kivonatolni a nem írástudóknak a lényeget. Vagy nincs hozzá türelmük. Vagy eszükbe se jut.

A dadaizmus felmentést ad a rövid összefoglalók, továbbá a bevezetés tárgyalás, befejezés alól.

Majd a sérelmeidből létrehozol egy brandet!

A koncepció művészileg értékes, csak élvezhetetlen. Visszamenőleg belenyúlok abba, amit korábban írtam, így a múltam folyamatosan változik, az újabb és újabb interpretációknak megfelelően, és soha nem állapodik meg, csak az írás abbamaradásával. Szerencse, hogy ez nem egy kiadott anyag, mert azt nem lehet átírni, az visszavonhatatlan (kivéve persze a Javított kiadást). Ugyanakkor az is biztos, hogy senki nem fogja a "javított kiadásokat" online újraolvasni, hacsak nem éppen MOST kezd neki az olvasásnak, akkor a javítottal találkozik, de nem ismeri a régit, a fejlődés előző fázisát. Csecsemő korában érdekli valaki utoljára annyira az ember, hogy ilyen szorosan kövesse.