Minden gyereknek sok szálka megy a kezébe? Ez olyan, mint az elesés? Hogy egy ideig esnek, kelnek, sírnak, aztán még esnek, de már nem sírnak, később jobban mozognak, és már nem esnek annyiszor, végül alig valami kis baleset éri őket. A szálkával is úgy van, hogy egy ideig minden gyerek kezébe sok szálka megy, amit gyufa lángjával fertőtlenített tűvel kell az apáknak kiszedni, ami fáj, de izgalmas, lehet hősiesen viselkedni, aztán egyre kevesebb lehetőség adódik a hősies viselkedésre, míg végül vigasztalanul kevés szálka csúszik be a bőr alá és egyre kevesebbet foglalkoznak a kis praclival.

Vagy a szálka csak nálunk volt? Mert fával fűtöttünk és túl sok volt a csiszolatlan bútor?

Ezt szeretném megtudni.

Ahogy azt is, hogy Csernobil után szedtünk-e hivatalosan jódot a magyar óvodákban.