Igyekszem nem látni benne semmi sorsszerűt, nem tulajdonítani neki semmilyen szimbolikus jelentést, nem integrálni semmilyen vigasztalan narratívába és nem ráaggatni a rózsafüzéremre, mindenesetre az ajándék, levetett, ripityára tört I-phone - amit azért kaptam, hogy áthidaljam a telefonlopás utáni időszakot -, a töltőre rakás után szépen lassan lemerült, láttam, ahogy a zöld csík fogyni kezdett, aztán a kritikus pillanatban pirosra váltott, a 22%-os töltöttségből 14, majd 8 lett, végül minden elhalványult és elcsendesedett.

Mások vagyunk: vannak a németek, meg az emberek.

Világos, hogy az is absztrakció, de van, aki meg tudja védeni a saját absztrakcióját, én nem.

A gyertyák elfújásakor valószínű, életszerű és elérhető dolgokat kívántam.

Elkezdtem újra felelősséget érezni a képzetlen munkaerőt igénylő munkával elvesztegetett időm iránt.