Szedem le magamról az ékszereket, egyiket a másik után, akasztom le a nyakamból: a gyöngysort a törzsi ékszerek után. Sietősen kiveszem az alternatív tanárnő-fülbevalókat, amitől megduzzadtak és pihéssé váltak a fülcimpáim, amik korábban soha nem voltak kilyukasztva. A mellkasom és a füleim is egyre könnyebbé válnak, az ékszerek idegenek voltak. Egyik sem illik hozzám, nem véletlenül nem hordok ékszereket. De most letettem a terhet.

Megbízható voltam!

Abba a szektába sem engednek be, amelyiket én alapítottam. Túl régi vagyok, az alapítás körüli tevékenységem a homályba vész. Az emberek egy része nem is élt akkor, akik meg éltek, nem figyeltek. Amikor még minden világos volt, nem volt ott senki.