A jelen mindig komolytalan, a múlt a komoly, meg a távolban ígérkező, később bekövetkező események. Értelmezés és tervezés. Ezért, ha fiatal arcot látunk magunk körül, aki pont annyira fiatal, mint mi, nem vesszük komolyan. A jelen örök és végtelen, a fejlődés mindig előre tart és soha nem pusztulás. Együtt maradunk fiatalok. Szükségszerű volt, hogy felnőttünk, de ebből nem következik közös pusztulás, csak a jelen, közös virágzás. A dráma az egyetlen, ami kizökkent és komolyságot ad az alábecsült jelennek. Dráma esetén benne vagyunk egy következményben, vagy a jelen pillanat súlyos következménye válik kivételes fókusszal érezhetővé. Pár felfokozott pillanat vagy lekerekített narratíva emlékeztet minket az időbeliségre, kizökkent a mágikus végtelen kényelméből és rutinjából.