2020\03\22

Azt álmodtam, hogy terhes vagyok, és számolom a hátralévő hónapokat - szokatlanul kevés van hátra (talán kettő), ahhoz képest, hogy eddig nem voltam terhes. Tehát vagy nemzetközileg lerövidült a terhesség ideje 2 hónapra, vagy nem adott jelt a szervezetem. Elképzelem, hogy hova fut ki ez az egész, mi lesz majd, hova kell mennem, kihez kell fordulnom, mit is mesélt a többi nő.

De az előzményeken eddig még nem gondolkoztam. Szóval csak sokadjára jut eszembe a kérdés, hogy de ki az apa?

Nincs biológiai apa!

Tökéletes izoláció. A gyerekét nemcsak egyedül nevelő, de egyedül nemző* anya szerepe annyira testhezálló, hogy már nyolcéves koromban meg kellett volna álmodnom.

*mégsem Szűz Mária

 

2020\03\20

Ez az együttélés aranybánya egy neurózis-kutatónak. Én is csak úgy kapkodom a fejem. Lenyűgöző!

2020\03\18

A jelenlegi helyzetben az egyik legkonstruktívabb megküzdési stratégia a 30 (vagy több) napos jóga-kihívások vállalása. Engem is csak az bizonytalanít el, amikor az amerikai oktató az egyes ászanák végén azt az instrukciót adja, hogy "last breath".

süti beállítások módosítása