Diplomatának azért túl Tourette-szindrómás vagyok.

Ékszerek, gyógyszerek

Nincs más hátra, mint belátni, hogy sokan akarnak jót nekem.

Ma pedig tizenhárman, egyenként köszönték meg nekem udvariasan, hogy átadtam a rossz hírt.

Hát nem szeretnék annak az elhanyagolt épületnek a helyében lenni.

Emberek írnak nekem. Azt hiszik, elősegíthetem a boldogulásukat.

Szegények!

Hajas erre törekedett. Itt meg közben az üresség megvalósul.

Abból kell táplálkoznom, ami van, de abból sürgősen!

Szünet nélkül hallgatom a macskáról készült felvételt, amiben kinyúl a mancsával, kitapogatja a lámpa állványát, hogy megtartja-e, aztán amikor biztonságosnak érzi, megtámasztja magát rajta, és a másik mancsával a függő kis kristályokat kezdi egymáshoz ütögetni - ez a csilingelés talán még engem is elcsendesít.

Lehet még pár új pálmám, trófeám, babérkoszorúm és sérelmem!

Kaptam egy kis egérutat, minden évben kapok.

A nyugodt alvás titka, hogy az ember ne legyen pánikban, hogy hány éves és mennyi van még hátra neki, ami alatt mit nem fog elérni.

Feladat belemenni (ezt külön tanítják), de még nagyobb feladat kijönni valakinek a világából.

Annyi energiát fogyasztok, mint egy amerikai család.

Nem az elektromos áramra gondolok, mindent lekapcsolok magam után. 

A humán energiára, az enyémre és másokéra, ami az életben tartásomhoz kell. Nekem ebből az energiából annyira sokra van szükségem, amit már ki kell érdemelni.