Hol a faszba van a Káosz című bejegyzés?

Emberek, akik játszani akarnak, de dolgozniuk kell.

Mennyi jó dolgot tudnék csinálni, ha nem kellene rossz dolgokat csinállnom!

Ne tévesszen meg a kezdeti eufória. Nem vagy alkotó, csak sok a mondnaivalód. 

A számtalan függőség összeesküdött ellenem, ha alkoholt is innék, mi lenne velem?

Ebben az udvarias káoszban lehetetlen élni. Soha nem volt még ilyen kegyetlen felfordulás. Ennek az évnek minden napja azzal áltatott, hogy az összes szereplő elrendeződik. De semmi nem rendeződött el, se korábban, se későbben. Végtelen sehova menésre esküdtem fel. A fülemben dobol egy ér és minden nap újra kell teremteni a szemetet. Ha megvan, leviszem, ez az egyensúly záloga. Végtelen, mocskos, méltatlan terápia.

Ez a nap igazán bántó, tényleg.

Mostanban elég sok támadás ér. 

Minek mentem oda?

Olyan nemi deimenziók, amikről korábban nem is álmodtam. A 19. századomban.

Mindig egyre nagyobb a baj. 

De nekem nincs több pénzem problémát elhárítani és nincs szívem észnél lenni.

Az az én problémám, jó napot kívánok, leülhetek?, hogy nem tudok a szépségtől elszakadni. Egy párhuzamos dimenzióban élem az életem, ahol minden mindennel összekapcsolódik és az emberek rengeteg gyümölcsöt esznek szeretetben és elmosódnak a nemek határai.

Bárki, aki bejáratos ebbe az univerzumba, boldoggá vagy használhatatlanná tesz egy pillanat alatt.

az átélezés eufóriája

[A létezés eufóriája]