Majd az Isten eldönti, melyikünk a nagyobb kurva!

Mindenki jelmezben volt. A színészeket és a közönséget csak arról lehetett megkülönböztetni, hogy a színészeknek mind, kivétel nélkül jó seggük volt, de aztán körülnéztem, és láttam, hogy a közönség tagjainak is.

Atyaúristen. Nem hiszem el, hogy megmásztam ezt a könyvespolcot.

Ilyen fokú önbizalom csak akkor érdekes, ha elveszettséggel párosul.

Jenővel álmodtam. Azt, hogy Jánost Jenőnek hívták, de ugyanazzal a képpel üzent, mint eddig, és bennem felvillant egy pontszerű jó érzés az értesítés hangjára.

Szent értesítések és kegyelmi telefonhívások!

A Zsolti, a Geri.

A vizsgálat kimutatta, hogy nincs bennem zsír. Csillaggal jelölték.

Ez az ember egy őrült, villognak a szemei, mégis tisztességesen bánik velem.

Nárcisztikus humor. Kellemetlen.

Itt, a Gedenkstätte Berliner Mauernél, ahol Auschwitz találkozik a Rózsadombbal, nagyon szeretek lakni.

Ez csak 13 perce történt?

Hova tűnt az időérzékem?

Valamilyen gép mindig duruzsol.

De ez nem baj.

Ezen a címen audiovizuális megnyilvánulást terveztem, de valami szöveg meg fogja előzni, mert hogy lehet az, hogy pénzügyes állásajánlatokkal bombáznak egy költőt?* Nem tragikus?

Meg kozmetikusnak küldik. Ki ne szeretne érteni a bőrhöz, de nem megalázó ez minden szakmára nézve? Persze van olyan rokon, aki grafikusból óvónő lett, de abban legalább van szeretet.

 * Természetesen a költő nem vár költő állásajánlatokat, semmilyen ajánlatot nem vár.