Az egy dolog, hogy azt tanácsolják: a mentális egészséghez feledkezzünk el az élet bizonyos aspektusáról, de amikor visszajövünk az elfeledkezésből, akkor pótolhatatlan hiányosságnak tűnik, hogy évekig kimaradt az az aspektus. Na jó, de az ember akkor vagy vágyak nélküli, haladó buddhista, vagy vágyakkal felszerelt, hétköznapi lény. Az utóbbi esetben szenvedni fog. Az előbbiben is, csak ezt a hasznára fordítja.