Endocare. Az endokrinológia, ahol death metál megy a váróban. Találhattak egy piaci rést.

Most meg, amikor egy kövér, fehér macskám van, és az is csak kölcsönbe, elkezdtem azon fantáziálni, hogy kit hívnék meg az esküvőmre. Ott lenne a Sanyi, a Zsuzsi...

Hosszú idő óta az első pontovessző!

És még egy kilót is felszedtem.

A kényelem, biztonság és jó kedély a végtelen illúziójába ringat minket - hogy az élet zajolhat és zajlik az idők végezetéig, mederben -, egészen addig, amíg közbe nem jön az első kényelmetlenség, bizonytalanság, vagy kedélyrombolás; akkor aztán az idő funkciója megváltozik: most már a korrekcióra fog kelleni, és nem lesz rá elég.

- Őt hogy hívták?

- Tip.

- Tip, mint borravaló?

- Igen. Ez pont jól jött ki! Vicces, nem? Hogy pont az a neve a masszőznek, hogy "borravaló".

- Én is éppen erre gondoltam. Hogy ez nem mindennapi.

Csodálatos, hogy pár dologra még én sem vagyok allergiás. Például macskára meg banánra.

Nekem a BKK biztosítja a jótékony anonimitást. Egy taxi túl intim.

Azért jók az érzelmileg involváló szakmák, mert itt mindeni szívvel-lélekkel sértődik meg!

Az én személyem, az én akaratom kevésnek bizonyult ahhoz, hogy létezővé tegye, ami nem létezik.*

*Ez csak bizonyos dolgokra érvényes. Most az őszi kirándulásra gondoltam. Évek óta azt figyelem, hogyan nem jön létre. Ennél nagyobb köveket is elmozdítottam már, ez mégsem mozdul.

Nem zavar eléggé.

A hangulatom és az önértékelésem bármi által tökéletes mértékben befolyásolható. Újra teljesen kiszolgáltatott lettem, pedig tegnapelőtt még minden teljesen stabil volt és éppen másokat oktattam erre a stabilitásra. Teljesen meggyőző voltam, szentül hittem, hogy jó lesz cigánygyerekeket örökbefogadni sajátok helyett és engem nem lehet megtörni, most pedig minden különösebb történés nélkül beleszédültem ebbe az ürességbe.