A metrókocsiban mindenki figyel: Paolo Coelho, az IKEA büszke ifjúmunkásai és az új webshop boldog felhasználói, ha paranoiás lennék, most azt hinném, tényleg mindenki figyel.
Tudok trükköket
jobb agyféltekés videóvágás
jobb agyféltekés forgatókönyvírás
jobb agyféltekés dramaturgiai tanácsadás
jobb agyféltekés helyesírás, elájulás
jobb agyféltekés inszomnia
jobb agyféltekés bal agyfélteke
jobb agyféltekés végkimerülés (tanfolyam)
az ágy jobb fele
Közösségi megnyilvánulás, a határtalan adminisztráció öröme
Az emberek jelentkeznek ételek megevésére, event lesz a pelenkázás és elsikkad a tüntetés, mert senki nem ér rá.
A részletek is érdeklik őket, pl. külön esemény a leves és külön a főétel elfogyasztása, minden rutin erős kontúrt kap, hogy biztosak legyünk, hogy megtörténik, hogy részt veszünk benne, hogy mindez fontos és Amerikából is látható. Lemaradni is szebb így, mert mindenki tudja, hogy volt miről. Rengeteg mulasztás lesz megénekelve, de a fontos dolgok legalább nem történnek meg. Mindenki el van foglalva a levessel!
Nagyon félek tőle, hogy a művészet már nem bír el több vastagbélgyulladást, sztrókot és rákot, több naplót és beteg hozzátartozóról szóló alkotást.
Csak a véges dolgoknak van egzisztenciális esztétikája, de a betegségek folyama végtelen.
A szerencse definíciója
Ian Deary, az Edinburghi Egyetem kutatója egyebek mellett fölveti, hogy "Egy „jól összeállított rendszer” vagy egy „jól huzalozott test” hatékonyabb választ tud adni a környezetből érkező inzultusokra, ennek köszönhetően már fiatal korában, de később, egész élete során is kevésbé használódik el, kevesebb károsodás éri, ezáltal pedig egyszerűen hatékonyabban működik."
Érkezett egy levél a kéményseprőktől; nem tudom, mikor történhetett, eddig minden olyan egyszerűnek tűnt, de most átvették a NAV retorikáját. Úgyhogy egyáltalán nem tudom, mikor kell mit csinálnom, megbüntetnek-e, vagy jutalmaznak, jönnek-e, vagy inkább otthon maradnak, gyújtsam-e meg, vagy oltsam-e el, és hogy jövőre-e, vagy tavaly.