Több tucat, az "Emlékek 1996-'97" dobozban tárolt szülői fecni ("Micike, a hűtőben az ebéd, én intézeti megbeszélésen, Papa órát tart.") emlékeztetett rá, hogy elgaloppíroztam magam a pszichológusi üléseken, és mégsem voltam elhanyagolt gyerek, de legrosszabb esetben is nagy szeretettel hanyagoltak el.
Azt reméltem, lesz valami javulás a fülzúgásban, mert egész nap rózsaszín zajt hallgattam (ventillátort működtedtem a bal fülem melett). De most, hogy nemrég kikapcsoltam, helyreállt a zúgás, amit még a laptop duruzsolása, az eső és a szemközti hullaégető darálása fest alá.
Képtelen vagyok elolvasni a "Mit lehetne tenni, hogy ne öregedjen meg az agyunk?" című cikket. Egyszerűen túl hosszú, bonyolult, sűrűn van szedve, hálózati ábrákkal van illusztrálva és mindenáron azt akarja, hogy kövessem a gondolatmenetet.