- A 95 éves, eltartási szerződésesem most bekavart.

- Mivel?

- Elkezdett potyogni. Tudod, kezdődnek a bajok. Most jön a feketeleves.

- Összetalálkozunk valahol véletlenül?

- Jó!

Minden férfi szereti a mézet.

Ha kapok egy pozitív tartalmú levelet, utána büszkén a tükörbe nézek.

Ez érdekes, de most nem érdekel.

Jövő héttől biciklizni tanulok levelezőn.

Megépült a harag cipős szekrénye, és itt maradt nálam. Szögletes, stabil krematórium, mellette a táncoló könyvespolcok olyan megszokottnak, olyan humánusnak hatnak.

Anyám, apám elhanyagolt sírjánál:

- Azért ez stílszerű, nem?

Profizmusban megfáradt kollégáim gyakran fordulnak hozzám, mindig üdítően hat rájuk egy kis amatörizmus.

Voltak telített ötpercek, meg soványak és szomorúak, még nem is volt olyan rég, úgy egy fél órája, hogy volt egy jó ötperc, egészen sok minden történt alatta és feledtette ezeket a narancssárga keretes, kötelességszerű tízperceket.

A sok munka mindig elnyeri méltó büntetését. Erre biztos van valami közgazdaságtani elmélet is.

Ez egy ufó! Most már biztos. Formatervezett.

Éppen lapátolom ki a pénzt az országból.