Egy nap három! Ez tegnap még érdekes statisztikai adatnak tűnt, de mára elmúlt. 

A hivatalos élet szabályai betarthatatlanokká váltak.

Ezt az emléket megvizsgáltam minden szögből: az oldalamon fekve, hanyatt fekve, a másik oldalamon fekve, hason fekve. Utána tettem még egy kört, a képek fordultak velem, lapjával jött mindegyik: ez így volt, ez is így volt, ez is így volt, ez is volt és jó volt: így is jó volt, meg hason is jónak bizonyult ugyanaz.

Homlokráncolás népirtások hallatán.

Szomorú szmájli halálhírre.