A lányok előttem a sorban csipszet vesznek, csokit és olcsó, flitteres körömlakkot. Boldog évek, amikor még fittyet hányunk a ráknak, önfeledten halmozzuk a mérget, minden intelem huhogásnak tűnik, közben magas telefonszámlát csinálunk, majd összeveszünk anyukánkkal (ha szerencsénk van, és ő még nem rákos). Amikor még nem kezdődött el a bio-pánik, az életet ígéretes csillámok borítják, a horizonton végigszánt a flitteres ecset, mögötte a felnőttes évtizedek még csak felsejlenek.