Ők a vesztesekről való beszéd nyertesei.

A nyugati orvoslás tulajdonképpen egy mágikus természetgyógyász irányzat: eredményei nehezen igazolhatók: segítségével vagy meggyógyulnak az emberek, vagy nem. És például vérből jósolnak, beleszúrnak az emberek vénájába, és onnan kicsapolják a vérüket egy üvegcsébe, azt aztán elküldik egy alkimista csoporthoz, akik a számmisztika segítségével kiköpik az eredményt; vallásosan elrendezett szám- és betűsorok formájában lyukacsos szélű, vékony papírra írják az emberek sorsát. Az emberek engedelmesen vagy türelmetlenül sorban állnak a jóslatokért.

Tulajdonképpen egy organikus életet élő ember volt, aki nem verte át a szervezetét és a környezetét különböző, a természetes romlást hátráltató módszerekkel és beavatkozásokkal. Tényleg úgy mentek a dolgok benne, olyan természetességgel épültek fel, aztán le, ahogy a természetben az el van rendelve.

Amikor úgy tűnik, elkelne egy férfi a háznál, mindig emlékeztetem magam az izraeli nőkre, na, ott nincsenek ilyen kis hercegnők, praktikusak és gyorsak a nők, nem érnek rá nyavalyogni, illetve nem beszélnek sokat az egyenjogúságról és nem csinálnak ügyet egy karácsonyfa lábának a megfaragásából.

Hülye vagyok vagy állhatatos? Életképtelen vagyok, vagy mély lelki életet élek? Lusta vagyok jól megoldani, vagy épp most oldom meg? Az anyám hibája, vagy az apám hibája? Véresre faragtam a kezem a karácsonyfaláb életlen késsel való maratoni reszetelése közben. Az alkalmatlan eszközök háztartásában járunk, ahol minden ősi kuglóf forma és tompa kés szent és a hasznos eszközök a külvilág misztikus tartományában sejtetik magukat, valahol, a papírszeméten túl, ahol a jövőorientált banki tranzakció és egy vadonatúj felmosórongy is elérhetetlen távlatokban lebeg.