Egy hónapja még egy teljesen másik világban éltünk. Anyám szerint a baj előtt még soha nincs baj. Illetve a temetkezési vállalkozó tisztességtelen húzásai közepette felidézte Királyfalvi Pál(?) munkatábor beli bonmot-ját, amit a rab egy alapos verés után engedett meg magának, mi szerint: Na, most ment el a kedvem az egésztől.

Megjelentek az első képek és nyilvános gyászoló sorok. Megláttam a hírt teljes névvel (az egyik az én nevem is). Jöttek az együtt érző sorok, az ismert mondatok. Ez már az? Ez akkor mostantól egy olyan halál, mint a többieké.