Álmomban Papának tojásból volt a szeme, egészen folyékony, feküdt vele, nem volt jól, kijött rajta egyszerre az összes mellékhatás, ami a kezeléshez jár.

Egyáltalán nem hülyeség ez a keresztény családoknál látott felfogása az életnek, mi szerint az élet / a házasság / a munka kötelesség, kényelmetlen, de szép feladatok sorozata, és mindet szentesíti a feltétel nélküli engedelmesség. Így talán kevesebb csalódás éri őket, ráadásul sokan közülük elég szépen (jobban) teljesítenek.

Fogyni vágyó menyasszony akarok lenni.

Legfőbb ideje a két hetes pozitív szemlélet-kúrát elkezdeni, vagyis két héten át feljegyezni minden nap a jó eseményeket. És csak azokat. "Hogy más fénytörésben..." Kíváncsi vagyok, működik-e.

Ma reggel... - ja de nem, ez pont nem volt jó.

Egyrészt komoly dolog ez, nem szabad hibázni, másrészt mit izgultok, take it as a game.

Korán elvesztettem a fonalat

- a matematikában (pedig logikus)

- a fizikában (pedig tetszik)

- a biológiában (az egysejtűek még megvoltak)

- a kémiában (a foszfort értettem utoljára)

- a történelemben (várak és számok)

- a zenében (ez itt kotta?)

- a latinban (utolsó szép emlékem az alany eset)

- a németben (hilfe!)

- az angolban (help)

- a rendezésben (plánok?)

- az adózásban (most akkor tényleg nem maradt semmim?)

Most akkor tényleg nem maradt semmim? Csütörtökig biztos nem tudom bepótolni.

A halál átlagos lappangási ideje 70 év, valakinél csak 50, valakinél meg akár 80 is lehet.

Időnként eszembe jut 2008 decembere, amikor könnyáztatta jegyzetfüzettel (valami virágos szar, amit sose vennék magamtól), hang nélkül könyörögtem a válaszért M.-nek, hogy de mondd meg, hogy hogy kell élni!