Az értékesebb darabokat kimentem, mielőtt kiköltöznek, azokat én szeretném összetörni.

Pár évvel ezelőtt világpolgárnak hazudta magát, szabad, européer szellemnek, de rövid úton annyi lett az úgyis és az úgyse, hogy most már biztos: hézagtalanul magyar.

Sokat mantrázom magamban, hogy negyven, negyven, negyven, mások van, hogy negyven évesek! Így mindig megörülök a felismerésnek, hogy én még csak harmincegy vagyok. Ami nagyon fiatal. Nemcsak olyat tudok, ami mögöttem van, de olyat is, ami előttem. Nem tudom, mondtam-e, de nagyon várom már az unokák érkezését!

Ez életem legösszetettebb stressze eddig.

Azt álmodtam, hogy nem tudtam rendesen kihúzni a szemem. Aztán minden városi buszra felszálltam, amit értem, de csak össze-vissza cirkáltam. Gondolom, ennek nincs hírértéke.