Várakozunk a repülőtéren és lélegzetvisszafojtva próbálunk eljutni egy közeli európai országba, vagy éppen fordítva, szeretnénk már nagyon haza jönni - de egyik se sikerül. Sokat keringünk folyosók, fehér tranzitok között, bonyolult a rendszer, annyira ismeretlen, hogy végül örökre a váróban maradunk, a világ nem nekünk való.

Hálistennek maradt még olyan, akihez van közöm. Azoknak köszönöm.

Mostanra már mindenki boldog születésnapot kívánt nekem, akihez semmi közöm.