Anyám és apám a háztetőn álltak, háttal, nézték a lemenő nap sugarait, esetleg valami más természeti tüneményt vagy szükségszerűséget a távolban. Azon gondolkoztam, vajon ezek valóban ők-e, miért gondolom a két hát és két kusza hajkorona láttán, hogy ezek csak a szüleim lehetnek. Azért, mert egymás mellett állnak. Aztán anyám megfordult, lejött a háztetőről, elment előttem, és én kommentáltam neki: látod, ez tényleg te vagy, csak fiatalabban. Majd vigasztalólag hozzátettem: most egyébként jobban nézel ki (ami nem igaz).