"- Egyszer egy ember - mondta Rex, amikor Margot-val együtt befordultak a sarkon - elveszített egy gyémánt mandzsettagombot a végtelen, kék tengerben, és húsz évvel később pontosan ugyanazon a napon, éppen pénteken, egy nagy halat evett - de nem volt benne gyémánt. Ezt szeretem a véletlenekben."

"Köszönöm, nem. Számomra egy nő ártalmatlan emlős, vagy olykor vidám társaság csupán."

És akkor, indulásra készen még megállnak az ajtóban, és miután már elbúcsúztak, és az egyik láb már kint van a küszöbön túl,  megbeszélik az életbevágó dolgokat. Minden a szerencsés véletlenek nyomán alakul: koncepciók, stratégiák, éhesen, rájuk melegedő kabátban, mintegy odavetve még, hogy anyádat is csókoltatom.

És akkor, indulásra készen még megállnak az ajtóban, és miután már elbúcsúztak, és egy láb már kint van a küszöbön túl,  megbeszélik az életbevágó dolgokat. Minden a szerencsés véletlenek nyomán alakul: koncepciók, stratégiák, egyik íróasztaltól a másikhoz két szervezés között átkiabálva, vagy az ajtóban, éhesen, rájuk melegedő kabátban, mintegy odavetve még, hogy anyádat is csókoltatom.