ütveforraló

Készültem egy reklámrendezvényre, nem tudtam, melyik cipőmet válasszam, hatalmas dilemma alakult ki a sietségben a magas szárú, lyukas bakacs, és az ugyanolyan, alacsony szárú között, foteltől íróasztalig rohantam, és vissza, és közben hiányos szellemi tevékenységet végeztem. A. és A., akik nyugodt rutinnal tápászkodtak fel anyám íróasztala mögül, megkérdezték: ugye van friss, kreatív ötletem, mert csak akkor mehetek. Se jól nem néztem ki, se friss, kreatív ötletem nem volt, félre voltam tolva, de siettem. Megálltam, elgondolkoztam: tényleg, elfelejtettem, hogy ide kreatívnak kell lenni! Elrontottam! Hagytam őket menni, kicsúszni az ajtón, amin nekem kellett volna kilépnem, előbb fognak célba érni, ők már ott vannak, ilyen finom sálakban, kettesben könnyebb. Utánuk kiáltottam: "Basszátok meg a friss, kreatív ötleteiteket! Nekem NINCS! Nekem NINCS! A szakma számára ötlettelen filozófus vagyok! Nem kellek! Egyétek meg ti a pogácsáikat!"

A UPC és a kerületi orvosi ügyelet hasonlóan nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy csak a szellememmel érintkezzen, és minden követ megmozgat, hogy lebeszéljen a személyes találkozásról. Ügyfél? Beteg? Erre azért nem készültünk fel. Szerződésünk telefonos mellébeszélésre, a hippokratészi eskü telefonos lebeszélésre és a Für Alice népszerűsítésére kötelez. Arról nem volt szó, hogy átéljük a Test visszataszító jelenvalóságát, hogy személyesen tegyük ki magunkat az Anyaggal való találkozás traumájának!

Éreztem, hogy sokat dolgozom fölöslegesen, de azt nem sejtettem, hogy szart csinálok. De most már biztos! Vigyázat!