Remélem, érthető vagyok és nem szadista.

Egyszer csak hallom a Jeneiné hangját a folyosóról, hogy szervusz, kiscsillag, és akkor kinyitottak egy csapot, és azóta nincs megállás, a kiscsillaggal és Jeneinével menthetetlenül / visszafordíthetetlenul elindult valami, Á. azóta naponta ontja az újabbnál újabb

A Tanács körúton kinyílt nekünk egy másik szoba, egy eddig ismeretlen, vadonat új. Mutatom Á.-nak. "Hiszen van itt valami nekünk! Egy új szoba, nézd!" És az új szobában meg van terítve egy nagyobb asztal meg egy kisebb, és a kisebbnél egy egészen kis, hisztérikus csecsemő ül: Erik. Hamvas bőrrel, rózsás arccal, és veri az asztalt. Végignézek a kis családon: mától itt fogunk élni, hárman, boldog hisztériában.

Miután az egyhetes turnéról hazajöttem, és valami praktikus apróságot kellett volna elvégeznem, egy kis türelmet kértem. Még kell egy kis idő, de a mai nappal, ígérem, visszailleszkedem a társadalomba. Anyám rám szólt, hogy ne siessek.