Annyi zsebkendőt vásároltunk fel 2012 februárjában, hogy szinte erkölcsi kötelességemnek éreztem megfázni.

mo

Épp a nyolcadik kerületi éjjelnappaliban állok sorba rágógumiért (spórolok). Előttem ejnye, ilyen az élet, vásárló pakolja be az árut a szatyrába, mellettem, ajjaj, lapozgató munkásnő hüledezik. Hű. Minden mozdulatra jut egy felismerés. Zsírral. Disznózsírral! A szatyros lamentál, közben kúsznak be az ajjajok jobbról. Faggyúval! Hallod ezt? A kolléga orra alá tolja az újságot, és csóválja a fejét. Idenézz! Disznózsír!

Hű, vajon mi lehetett? Ajjaj, csak nem megöltek valakit egy alföldi falucskában, disznózsírral?

Fogyassz egészséggel.