Milyen érdeke fűződik valakinek ahhoz, hogy lassan, szaggatottan és bizonytalanul tartsa a kapcsolatot? Mi ez a távolság-fétis?
Milyen érdeke fűződik valakinek ahhoz, hogy lassan, szaggatottan és bizonytalanul tartsa a kapcsolatot? Mi ez a távolság-fétis?
Vuk visszasírta az időket, amikor még mókusoknak osztott mogyorót. Rendes, rugalmas, lázadó szándéktól vagy kihaénnem játszmáktól mentes társasággal hozta össze a sorsa.
És itt azt is elmesélhetem, hogy a tragédia előtt pár héttel M. D.-vel reklámot csináltunk a West Balkánnak. Én csak szövegíróként vettem részt benne, hálistennek az - egyébként nem kifejezetten eredeti, de nem is ellenszenves - ötlet súlya nem az én vállamat nyomja. A film egy híradóbejátszás paródiája volt, ami egy botrányba fulladt estéről, a mindent ellepő tömegről és a tömegpszichózisról szólt, a hirdetett koncertek fellépői által alakított álszakértők és álhelyszínelők bevonásával. A WB előtt álltak / irodában ültek, és felmondták azokat a helyszínelő- és tévépszichológus nyelven írt szövegeket, amelyeket pár héttel később helyszínelők és tévépszichológusok szájából hallhattunk. M. D. 16-án levette a szpotot.
Csütörtök este összetalálkoztam Bálinttal. Kiderült, hogy körülbelül 3 hete meghalt a nagymamája. Ez ennek a bejegyzésnek a fényében, ami február 1-jén, vagyis 3 hete keletkezett, ha nem is démoni, de
Csütörtökön pedig húszas évek jelmezbál volt. Senki nem vette észre, hogy beöltöztem, ami azt is jelentheti, hogy
1) divatban van a húszas évek, és mindenki így néz ki
2) nincs divatban a húszas évek, csak én nézek ki úgy mindig, mint aki a húszas években él
3) nem jelent semmit.
Holnap jelmezbálba megyek. Eddig mindig olyasminek öltöztem, ami egyébként soha nem lehetnék: menyasszony, konnektor, Britney Spears, gepárd. Holnap neonáci leszek, és viszek magammal egy cigányt (Panni), meg egy zsidót (Eszter), buzik helyben. Lehet, hogy Eszter nem jön.
Fittyet hány az énállapotokra, a szezonális depresszióra, a heti menüre, nemi vágyakra, függőségekre, a hónap színére, az adott napon születettekre, az adott napon névnapjukat / házassági évfordulójukat / haláluk napját ünneplőkre.
"édesség, majolika, zokni (Tünde)"
(kifüggesztett lista a tévé folyosóján: ki mit visz eladni a vásárba)
Megelevenedett előttem a Nyomtávváltásban látott, bolgárul beszélő (?), patás lény, akit Miklós Marci alakított. Na - ugyanez, szőkében: diabolikus, egyszersmind ortopéd jelenség.