Egész éjjel a telefonomra gondoltam. Most is kiver a veríték, ha csak meglátom. Ez egy nagyon közeli viszony. Hiába voltam feminista, soha nem lettünk egyenlőek. Ez a telefon olyanná akar tenni, amilyen a múltban voltam. Utálom a telefonom. Hátrafelé megyek. Nem szól hozzám, fölényes, fényes. Megnevel, bazmeg. Utálom a függőségem, mint a barokk női költők.

Bármilyen kínos dologra képes vagyok.

Elnyel minden szót.

És épp itt, ahol akkora a társadalmi realitás, épp itt hever a parlagon.

Nagypapa az ajtószárny mögött bridzsel

csodálatos panoráma