ÚJLOVAGKOR #20
Kérsz valami ruhát alváshoz?
Igen, kérek. Csak ne az üvöltő majmosat, mert abban majd nem fogsz hozzám érni.
Amúgy sem érek hozzád, ez nem a ruhán múlik.
Kérsz valami ruhát alváshoz?
Igen, kérek. Csak ne az üvöltő majmosat, mert abban majd nem fogsz hozzám érni.
Amúgy sem érek hozzád, ez nem a ruhán múlik.
"A repcéből kijárnak a temetői útra. Oda, a lukra ráteszed. Onnan jön a szél, onnan jönnek a disznók. Ja, a vendégeknek kell? Odateszünk egy széket, ott jön ki a disznó. Igen, szaktanácsadó. Hívjál máskor is. Köszi, uram, csáó, szia."
Kis sunyi, töpörödött nő bámulja a férfit, aki nem döntötte el, hogy tegezi vagy magázza a disznókat. Mellettük pedig egy olyan vállalkozásról beszélnek, ahol a visszavonás, a megszüntetés, de még a teljes passzivitás sem két fillér.
Lekéstem a bálról és amíg a kárba veszett fodrokat gyűrögettem, A. Juditot hibáztattam üvöltve. Ő az ugyanis, aki majdnem tíz évvel ezelőtt családot alapított, ő húzott el mellettünk úgy, mint egy üstökös: ki mást is hibáztathatnék a mulasztásaimért, ha nem őt.