Ez pont olyan, mint a Sziget, amikor egy hétre mentünk - tíz éve mentem utoljára egy hétre - logisztikailag és közérzetileg is: egy zsákban fürdőruha, kis sort, trikó, estélyi, sál és télikabát, liter víz, szendvics, zsebpénz, vonatjegy, egy pár katalógus és a névjegykártyám, hátha valaki tud magyarul.

Vidámparkban jártam, ahol volt brit kísértetkastély vagy legalábbis szórakoztató alagút ("U.K." - ennyi volt kiírva). A katapult belőtt a piros és sárga, geometrikus alagútba, és a csúszás és nekicsapódások során egy pillanatra sem vesztettem a lendületemből. Hihetetlen, hogy egy idegen csatornában repülök, ekkora erőkkel. Hova megyek?

Irritábilis bél szindróma, lúdtalp, gerincferdülés, lábgomba, ekcéma, allergia, nyirokmirigy megnagyobbodás, szívbillentyű rendellenesség, ínysorvadás, szemtengelyferdülés - ma bevallottam mindent.

"Díszserleggel verte agyon féltékeny férje a golfozónőt"

Ha nem vigyázok, velem is ez fog történni. Nem bírja a glamúrt.

Nászajándékhoz képest kicsit nekrofil, ezt belátom. De reméljük, a kis Jakob Grueber majd nem fog hanyatt-homlok menekülni, ha meglátja a bölcsője fölött.

Régen mintha több konzerv lett volna itthon.

Egyébként hazajöttem Cannes-ból, ahova - Isten útjai kifürkészhetetlenek - hangmérnöki színekben voltam hivatalos. A továbbiakban hosszú fejezeteken át mesélek majd Disneyland-ről, producert nem, de nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem.