Most az álmaim szelídültek meg és a valóság lett olyan, mint egy éjszakai vonat: ma azt álmodtam, hogy egy másfél literes dobozból Fa márkájú dinnyelevet iszom, még alig emeltem le a bolt polcáról. Ennek sokkal nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy

a ma éjszakai vonattal, egyedül elindulok Bukarestbe. Holnap délelőtt megérkezem, a pályaudvaron visszacsatlakozom a csoporthoz. Lesz háromnegyed órám az Isztambulba tartó vonat indulásáig, ezalatt rám zúdul a népharag. Azután eltöltök másfél napot  a második balkáni vonaton is, 17 olyan emberrel, akik semmi jót nem gondolnak rólam. Menstruálni is fogok.