- És benne mit szeretsz?

- A testét. Szép, vékony.

- És még?

- Azt hiszem, a nyitottságát. Annak ellenére, hogy ilyen keskeny, minden belefér.

- És mit nem szeretsz?

- Azt hiszem, ugyanez a bajom is. Hogy nem tartalmaz eredendően dolgokat, csak mindenre nyitva áll. A tartalom a jövőben létezik a számára. Minden iránt érdeklődik, de alig van sajátja, a világ csak színes ismeretek tárháza. Mindent befogad, de világrészeket nem tartalmaz. Egy szép körvonalú halmaz.

(Ezt  a bejegyzést egyébként Petrának ajánlom.)

- Megmondom őszintén: nem ragaszkodom ehhez a történethez. Mert buzik vannak benne, igen. Bevallom, homofób vagyok. És ezt nem szégyellem, nyíltan vállalom. Bár, filmes lévén, vannak...vannak olyan ö...olyan... meleg (úristen, kimondtam!) ... barátaim is. Meg a másik is, van egy zsebkendőtök?, hogy hívják ugyanezt nőben...

- Leszbikus.

- Na. Olyan is. Csak értsétek meg, ami sok, az sok. Viszont: a többiek felhívták rá a figyelmemet, hogy túl sok a férfi a történetekben. Szóval írhatnál valami jó csajosat, ha van kedved.

- Jó. És valami meglévő férfi-történetet alakítsak át "csajossá", vagy írjak teljesen újat?

- Nem tudom, ahogy gondolod. Legjobb lenne talán, ha semmit se csinálnál. Én csak meg akartalak vigasztalni, hogy ne érezd, hogy neked itt nincs feladatod. De azért inkább foglald el magad mással, ott van pl. az internet, elég sok érdekes dolog van fönt.

állások engedelmes munkavállalóknak

[engedélymentes]

Egyedül szédülök.

Nyilvánvalóan a megvont érzelmi információkra adott válaszom a hallgatás, hogy mostanában, ha anyám kérdez, nem válaszolok.

"A résztvevőknek köszönöm, hogy eljöttek, a távolmaradóknak jobbulást és/vagy sok boldogságot kívánok."

Micsoda álom!

Coming out az új szeretővel és minden ablak, ami nyitva van , bokánál kezdődik és fejtetőig ér, beesik rajta az eső és befúj rajta a szél. Északi helyiségekben vagyok, a déli élmények már mind a múlthoz kapcsolódnak.

Látszik, hogy ez csak piszkozat.

Feri lakása alatt egy emelettel a Metafizikai és Szellemtudományi Intézet irodája található, a pszichológusom alatt Hullaiék laknak.

Ez a csatorna nem jó, már nem szexi.

látszik, hogy ez csak piszkozat

[látszik a blogban]

Jó, hogy minden éjjel bele lehet futni az ámokfutókba, és mindig ők futnak tovább. Jó, hogy nem én járok hátul, nem kell félni.

Jó, hogy nem iszom semmit, akkor most milyen kifacsart lennék. Fáradt pezsgősüvegek a mások kezében, a Frenki azt mondja, akkor ír, ha rosszul van. Ne hülyéskedj! - mondom neki. Hát az nem lehet.

Szerencsére elég zajos hétfő volt. Még mennyi zaj és mennyi ember fog kelleni az újjáépítéshez. Még mennyi bejegyzés és mennyi háromezer forint a pszichológushoz. Teljesen normális ember vagyok, és így is.