Begördülnek házak, utcák, emberek és újabb ürességek. Érkeznek új megszokások, újabb elmúlások, hátunk mögé kerülnek hűlt helyek. Múltból is van újabb, hiányból is szebb, így süvöltünk el.

Nagy erőkkel dolgoztunk a hiány felhalmozásán, a cserébe kapott lelki gazdagság iskolánk falain idézőjelektől közrefogva ragyog.

A jó közérzet az, úgy emlékszem, amikor egy csupasz villanyvezeték látványát is elfogadhatónak tartom, illetve amikor egy építési területen végig tudok nézni anélkül, hogy megkérdezném, ki tölti meg ezt a teret értelemmel nekem.

Na. Lemondtunk az árvízkárosultakról a tűzijáték javára.

Nem láttam még galambot fagylaltba lépni. Tegnap láttam a betonon, ahogy egy madárláb széthordta a fagylaltot a szemetes körül. Madarak leginkább vizet és morzsát szoktak széthordani a betonon.

Nem láttam még óangoljuhászt márványon feküdni. Az orosz tulajdonú, exkluzív belvárosi éjjelnappali márványkövezetén Roger feküdt, és hűtötte a hasát.