- Képzeld, beválogatták a filmemet!

- Azt a szart?

- ...

- .

- Jó, én is tudom, hogy nem a legjobb.

- Nem baj. Biztos rettenetes volt a mezőny.

Kinek a hálózsákját vinném a most következő túlélő túrára, ha nem a - nem is olyan régen - volt szerelmemét? Már épp hiányoltam a teste melegét.

Köszönöm a levelét! Aggályaim a másik postafiókban találhatók.

Margit

"Én azt hittem, hogy az élet olyan ... lesz." (nagyszabású? karakteres? egyértelmű? élhető? formás?)

Ilyesmi, pontatlan idézet a Bástyasétány 77-ből, Schütz Ila mondta.

Nem az az érdekes, hogy nagyszabású (karakteres, egyértelmű, élhető, formás)-e, hanem hogy mikor kezdődött el, úgy tűnik,  túl vagyunk a  közepén.

- Neked - ne haragudj, tegezhetlek? - atléta 2-es testalkatod van, igazságtalanul izmos ahhoz képest, hogy milyen egészségtelenül élhetsz. Jó génállomány, gyors anyagcsere. Késői pubertás. Fiús alkat, a nemi érés még nem fejeződött be.

- Tessék?

- Erről Magyarországon nem sokat tudnak egyébként. A szüleid milyenek? Ha gondolod, írok neked egy edzéstervet.

- Beszélgessünk egy kicsit a megrendelt videóról.

- Lehetne azt, hogy a jövő héten feljössz hozzám - de szólj, ha tolakodó vagyok -, és megnézünk egy filmet, amiről úgy gondolod, hogy én utálnám és te majd minden jelenetnél megállítod a lejátszót a távirányítóval, és elmondod, hogy miért jó mégis.

- Mostantól négy-öt hónapig nem érek rá.

- Én egyébként jobb szeretek nőkkel együtt dolgozni, azt pedig, hogy nem vagyok biszexuális, veszteségnek könyvelem el. Valójában egy leszbikus nő lakik bennem, persze férfi testben.

- Jézus Mária. És milyen legyen ez a videó? Vidám? Szomorú? Veteményeskertben vegyük fel vagy a börtönben?

- Vehetjük bárhol. Hangsúlyozom: nincsenek egzisztenciális problémáim, a börtönt is megengedhetem magamnak.

- Jó, akkor összeszedem a stábot, nőkből. De azt remélem, tudod, hogy Magyarországon minden lassan megy és rosszul.

- Igen, tudom. De mégsem akartam Hollywoodban forgatni, pedig megtehetném. Amikor ez évben meglátogattam Schwarzeneggert a nyári lakában, beszéltünk is róla, de hát most itt vagyok. Minek tenném át ezt az egészet oda? Most ki kell próbálnom, hogy milyen lesz Magyarországon forgatni.

- Hollywoodban könnyebb. De csináljuk.

- Akkor pénteken találkozunk. Melyikeket is írtad te?

- Brian és Dieter történetét.

- Ja, azokat? Akkor te vagy az aberrált a csapatból.

- ?

- Hát, azért ha ezeket egymás mellé teszed és ezekkel felvételizel óvónőnek, nem biztos, hogy felvesznek. Persze, ez nem baj.

- De nem felvételiztem.

- Nem. Hát nem is kell mindenkinek óvónőnek lenni.

- Nem, én nem is leszek.

- Nem is kell.

A ház udvarán rossz előadás, poharazgatás, meleg férfiak, elnéző nők. Nekünk annyi jutott, hogy drukkolunk. Gyönyörködünk. Meleg a mások élete.

Az egész világot párban akarom látni, csalás nélkül, de ilyesmire nem lesz lehetőség.

Sose hallunk meg.

[Sose halunk meg.]

Az utcán ötleteket látok világformálására: eszmék és ideák, norbi update, lámpabolt, mexikói étterem, ronda ruha, számítástechnika, zöldséges, optika. Az emberiségnek vannak ideái, ezek fognak énekelni nekünk, ezekkel kell a világot megtölteni.

Miért ládában szállítják a gyümölcsöket? Miért üvegcsiszolás mentén válnak el szakmák? Miért szemüveg és miért nem mókus a fél tégla?  Miért éppen ekkora az árnyéka? Hogy lehet mindennek ilyen szűkös és pontos a funkciója?

- Nem baj. Akkor segítesz nekem áthozni a csomagomat sötétben, szélviharban az árok fölött, amiből skorpiók nyújtogatják felém a lábaikat, Gábor?

- Őszintén: nekem ebben mi a jó?

- Igazad van. Semmi.

- Akkor elmentek?

- Nem, a Juli nem jön velem.

- Nem megyek?

- Az az igazság, hogy nincs hely.

- Az az igazság?

"Csak sátras lehetőség van, vagy az oktatók számára rendelkezésre áll esetleg valami egzotikus padlás?"

[a Kamionsofőr]