Érdekes, hogy amit most érzek, azt nem érzi senki. Egy szakadék választ el a gyomorgörcs nélküli emberi érzékeléstől. Milyen jó lehet csak úgy mondani valamit, illetve milyen jó lehet vágyak és akarat nélkül hazasétálni.
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr85209565
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babkávé 2010.03.14. 23:34:23
triolett
ó, bárcsak volnék én medúza,
ki szabadon csapong,
s ki nem kell farkát, hogy behúzza,
mondván, bár volnék én medúza,
kit nem gyötör a gond,
s nincs vágya sem, mely csőbe húzza,
hogy: "bárcsak volnék én medúza,
ki szabadon csapong."
g. k. chesterton / gergely ágnes
simbabu · http://simbabu.blogspot.com 2010.03.14. 23:40:22
Mikronálom
Devonkori sárgamoszat
szeretnék most lenni,
kovapáncélt, maszatosat
hátamra fölvenni.
Végtelen vizekben
úszni messze-messze,
s nem tudni, egyetlen
házamból hegy lesz-e.
Ismeretlen_18667 2010.03.15. 12:50:19
növény- és állatbölcselet, nagyszerű!