Most mindketten bulizhatunk a saját takarónk alatt, ő Blink 182-t hallgathat, én meg tech-house-t, büntetlenül. Ő érvényesítheti kedvére a problémamegoldó képességét, én meg

Nagyon sok a dolgom.

Pont most. Bekövetkezésétől félek, sejtem is, a mélyülő sejtést pedig magabiztossággal temetem be. A jelen pillanat nem alkalmas a veszteségre. (A szerda, a csütörtök vagy a jövő kedd megalapozottabb lett volna. A napszak sem megfelelő: délelőtt helyett sokkal jobban szeretek délután veszíteni, az erre legalkalmasabb hónapnak pedig a márciust tartom.)

Mégis pont most.

Fel kell bontani Berlint, az elmúlt évet és a személyiségemet. A feladat mérhetetlenül nagynak tűnik most.

A jószívű gyártás nekilátott a munkának, és hellyel kínált maga mellett. Az igazgatói szék fém hajlatán megcsillant a napsugár.