DR CALIGARI OVERACTING CLUB!
Drama department
Join us!
Don't waste your time for your mental health! We will work it out.
We like your soul.
MIKI LEVELE - ÚTMUTATÁS
"Végigolvastam a tapétát. Nem kellett volna. Most duplán
szarul érzem magam, mert egyrészt már megint nem tudom megállni, hogy ne írjak,
másrészt fogalmam sincs, hogy mit lehetne írni. Miért tenne fel bárki egy
magánjellegű levelezést a blogjára? Köszönöm, az én kíváncsiságom szinte már
perverz módon ki van elégítve, de nem értem a te motivációdat. Az egyetlen
ésszerű válasz kínosan hétköznapi: elkeseredett segítségkiáltás? Nem lepődnék
meg, ha azóta már számtalan levelet/telefonhívást stb kaptál volna, még azoktól
is, akiktől a legkevésbé várnád. Ha igazam van, akkor itt vagyok én is.
Nem tudok másra gondolni. Zavarba ejtő az őszinteséged, mint anno az enyém...de
az ehhez képest kibaszottul piti dolog volt (ha egyáltalán emlékszel rá). Hogy
miért írok mégis, ha tudom, hogy teljesen felesleges az egész? Mert lassan két
éve már szinte rituális módon olvasom a blogod, pedig többször megfogadtam,
hogy abbahagyom annyira felbasz a homályos, megfejthetetlen fogalmazásod, a
szinte nyilvánvaló exhibicionizmusod (nárcizmus?) - néha tényleg nagyon
fárasztó és idegesítő. Mikor egyszer megkérdeztem, hogy mit jelent egy posztod,
válaszoltál, majd egy nap múlva letörölted.
Most világos - olyannyira, hogy a paranoia odáig visz, hogy kezdem
megkérdőjelezni az igazságtartalmát. Na jó, talán azt mégsem.
Miért imádod ennyire a drámát, hogy képes vagy megsemmisíteni is magad érte?
Nem gondolod, hogy ez a szerelem is ennek a tünete? Mintha a művészeted
irányítana. Ez az a fatális visszacsatolás, ami mindannyiunkat megőrjít. Nincs annál
ijesztőbb, ha két világ közé szorulsz. A határvidék a legcsábítóbb és a
legaljasabb is egyben. Az egyetlen baj a 'borderzone-nal", hogy minden
pillanatban megsemmisül és újraalkotja magát, és ha túl sokáig maradsz ott,
akkor felőröl téged is. Szállj ki. Rombolj le mindent, amiről úgy gondolod,
hogy hozzájárult ahhoz, hogy oda jutottál. Szerintem (és persze csak szerintem)
a transzszexualitás csak ornamentika. Persze nincs ilyen tapasztalatom. Amit
leírtál, csakugyan megdöbbentő, és egy kicsit sem átlagos. De lehet, hogy ez a
túlságosan is 'különleges' és elemi volta az, ami elhomályosítja a jelen
szituációd mozgatórugóit. Miért kellene kapaszkodni abba, ami tönkretesz? Miért
ne lehetne feladni a 'meglepőt', a bizarrt, az izgalmasat? Miért kell a szexualitást
a középpontba helyezni? Nem juttat közelebb a 'megváltáshoz'.
Úgyis visszajutsz oda ide megint, mert ez az egyetlen, ami érdekel (a
határvidék, gondolom). Ha más nem is, ez az egyetlen dolog, ami közös bennünk.
Mikor az én pszichiáterem 2 éve azt mondta, hogy képtelen tovább kezelni, és
hogy menjek el máshoz, mert ő nem tud segíteni, hogy én vagyok az egész
praxisában az egyetlen igazi kudarca, azt gondoltam, hogy gyáva. Most már
tudom, hogy nem tehetett mást, és ez volt az egyetlen esély arra, hogy
meggyógyítson - hogy kijelenti, hogy nem tud meggyógyítani. Érezhette, hogy a
pszichoanalízis annyira beette magát a zsigereimbe, hogy az egyetlen esély az,
ha kimaratja belőlem.
Neked is ki kellene maratnod magadból a pszichoanalízist, a hajlamot a drámára,
és az örök kutatást, hogy hogyan fordíthatnád az egész életed hús-vér
művészetté.
Úgyis visszatérsz ugyanide még egyszer. De legalább kapnál egy lélegzetvételnyi
időt.
Most összezavarodtam és is. Bocs, ha nem mondtam semmi újat. Nem ismerlek,
semmi közöm hozzád (ez persze az én nézőpontomból nem igaz).
Jobbakat
Miki"
TERÉZ ANYA MEGHALT
Nem csinálsz belőlem hülyét. Nem veszem át a mániás depressziódat, nem szolgálom ki a kényszerességedet, nem támogatom a neurózisodat, nem felelek meg, te sem felelsz meg, nem veszek részt a játszmáidban. Nem segítek, hogy a külvilág számára normálisnak tűnjél. Nem nyúlsz le.
Beteg vagy, fordulj orvoshoz. Nem dokumentálom. Nem teszem meg neked azt a szívességet, hogy az utolsó eszközt is kivedd a kezemből: az alkotást. Elmész te a picsába, egyedül, nagyon gyorsan: most.