Minden saját durvának tűnik. Egy fogasra akasztott ruha, egy ebéd, amit én eszem meg, és jól megrágom. Régen ezért azt hittem, finom csak szeretnék lenni, a lelkem mélyén drabális vagyok. Most már tudom, hogy drabális nem lehetek, hiszen alig élek túl valamit. Könnyű vagyok és múlékony, a lelkem legmélyéig.