Idegen vagyok, és nem hoztam magammal semmit. Csak az otthoni infrastruktúra emlékét, és az igényt az itteni működések kiépítésére. Isten csendje vesz körül építkezés közben. Amióta itt vagyok, csend van körülöttem és nem viszonyulok senkihez. A semmi nyugodt, állandó és kibillenthetetlen. 

Az infrastruktúra építés felemészti a tartalmat vagy nem engedi létrejönni. Amíg a keretek létrehozásán dolgozom, érzéki értelemben nem létezem. Csak hosszú távon létezhetek, és a táv az érzéknek katasztrofális időpocsékolás. Ez az elfojtott létezésgyakorlás  életmód is lehet, de nem nekem, aki élni egy ontológiai tornaóránál jobban szeretek.