Istenem, de öreg! - közel van a szeme, úgy tetszik, háromszáz éve él. Elfáradt a bőre, elengedett a keze, lassú évek gyűrűznek a szeme körül.
Milyen fiatal! Hiszen ez egy gyerek! Sárga párducszemekkel, csillogó, szép, nekem szegezett fegyverekkel.
Mellettem szalad egy könnyű élet, itt: megrendült öntudat, semmibe hullott azonosság.
Egyszer már elvesztette, még egyszer elvesztette. Minden a tárgyát vesztette - pedig ez nem az én gyászom.Nem akarok hallani a ... szexusáról - semmi közöm hozzá.
Semmi közöm hozzá. Semmi közöm hozzá.
Remegő kézzel kerítem körül az élet maradék, ép részét - nem engedek oda bejárást a szerelemnek, hogy beteg lelkek átjáróháza legyek, hogy megbetegítsenek, feléljenek.
Van még bennem életösztön.
-------------------------------------------
Hát most ragaszkodom a rosszhoz. Rettegek a gyásztól megszabadulni - hogy lesz, ha a veszteséget is elveszítem. Olyan intenzitással élünk, nem lehet büntetlenül kiszállni a lélek távoli felzabáltatásából.
