Most jöhetnek az itthoni tervek: a felfázás kikúrálása, a tanulmányaim koncentrálása, a hajam megfésülése. Expresszíva, az arcbőröm már helyrejött.

"3:30 a.m.

Maybe it’s the hypnotic techno, hedonistic frisson or illicit party favors, but globe-trotting clubbers rave about Berghain, a huge disco in a weedy stretch behind the Ostbahnhof station in Friedrichshain. How else to explain the 45-minute wait at this ungodly hour? According to its detailed Wikipedia citation: Berghain is best-known for its decadent, bacchanalian, sexually uninhibited parties which often continue into the following afternoon, at about 6. And some stay even longer." "Beyond comprehension."

Tükör nincs, nehogy az emberek idő előtt haza menjenek. Darkroom van - végre most láttam is, amit nyáron megrendeztem. Milyen békésen basznak ezek! Berghain-ba nem lehet fényképezőgépet bevinni, nem lehet kettőnél több embernek bemenni, nem lehet elaludni, mert valaki egyszer így halt meg a szomszédos helyen.

Én is majdnem így haltam meg másnap, egyetlen egy negyed, 24 óra infarktusközeli állapot. Nem tudom, milyen lett volna enélkül Berghain, de a sokk még hat, más az ingerküszöbünk. Egy hete csak mosolyogni tudok az itthoni Valeriána-fogyasztáson, azon, amit eddig nyugtalanságnak hívtam. Öt liter forró teát engedtem le a torkomon, nem éreztem, egy liter almalevet és három liter vizet még. A belsőm még másnap is homok, de csak felszín vagyok, a szemeim mint egy mangahősnek. A mérgezés ráébresztett, hogy ha fel tudok ülni, tartalmas életem van, csak jobban kell vigyáznom, ha visszaáll a szívritmusom, ráérek még azon aggódni, hogy ezegyszer, utoljára nem használtunk óvszert, de ha ez valaha véget ér , ha visszaáll a szívritmusom és nem lesz gyerekem sem,

megbecsülöm a házi nyugtalanságot, a nemzetkaraktert a toxikus anyagok elé helyezem, és ha hazajövök, neki magam alávetem.