Megszerettem mind a kettőt. Az egyik exhibicionista, a másik láthatatlan, ezúttal tényleg kettő van. Nem hagy aludni egyik se, egy hete, csak vágyakozom és fegyelmezek. Bár nincs idő a fejenkénti kételyekre, az éjszakám 2x2, bordák közé préselődő aggodalom.
Alkohol vásárlásakor meg kell mutatnia a személyijét. Á, hetvenkilences, elég jól tartja magát, fiacskám. Hogy megtéveszti a jó szándékú kereskedőt! Nem is fiú.
Már rég meg akartam említeni azt a hangtalanul közeledő, fényes hátú bárszekrényt, amely felemelkedett az ablakomig, és egy emelőkar segítségével benyújtott a szobámba egy Bacardi kólát. Más keverést is felajánlott, hideg üvegek tömege sorakozott a polcain. Fenyegető profizmus, diszkrét megközelítése az ablakomnak. Nagyvonalú volt és embertelen, álmomban nő vagyok, aki megölel egy gépet.
Hadtest vonul át élével a konyhán, az égetett sziéna kövezeten, fejtorok és potrohok, fekete hátak, fordulatot vesznek, felkészültek, fényesek, többen vannak nálunk.
Van egy csajom. Zene megy alatta, nincs különbség közte és a zene között. Mert alig van helye a térben, csak aura, könnyen hanggá, levegővé alakul.
A lengyelek máshogy promotálnak: "nehéz", "nehéz","szembenézni a múlttal", "looking forward", "making something new", "nem könnyű",
"sometimes it's sad".